Egyre jobban fáradok. Bár többen jöttünk ki, mégis fárasztó két nagyobb démonnal harcolni. Ritka, amikor többen vannak együtt, de ez az utóbbi időben miért lep meg? Furábbnál furább dolgok történnek. Egyre több Árnyvadász hal meg, és még nem is csatában. A Klávé most nagyon elszámította magát.
-Tessa!-kiáltott Mary. Az egyik nagyobb démon felém tartott. Megfogtam a Szeráfpengém és kimondtam a nevét.
-Tabris-a penge felvilágított. A démon egy percre megtántorodott és én ezt ki is használtam. Felugrottam ez egyik kukára, és levágtam az egyik kezét. A démon felvisított és a farkával próbált csapni. Én a pengével könnyedén levágtam azt. A démon még jobban visítani kezdett. Ekkor jött Sarah. Mivel a démon rám koncentrált, észre sem vette, hogy egy másik Árnyvadász levágja a fejét. Akkor eszmélt fel, amikor Sarah a szeráfját beledöfte. A következő pillanatban már csak égésnyom maradt a talajon.
-Kösz!-mentem oda Sarahoz, aki egy kukáról mászott le.
-De még ezzel nincs vége. Az útólsóval még küzdenek a többiek-futott a kiáltások irányába. Követtem a szeráfpengémet szorongatva. Szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Amikor értesítést kaptunk a démonokról éppen Diego akart nekem valamit mondani. Sajna ez meghiúsult.
-Sabrina!-hallottam anya hangját. Hallottam, ahogy Sabrina felsikít és a sistergést is. Már láttam mindent. A nagyobb démont körbe fogták. Valaki belevághatott a démonba, mert egy szeráfpengét láttam alatta és a vére szegény Árnyvadászlányt találta célba. A jobb karját teljesen leégette.
Én felugrottam egy kukára (mert mi másra ugrálnék?) és megcéloztam a démon fejét. Csakhogy ő hamarabb észre vett, minthogy én talajt tudhattam volna a lábam alatt, így a falba csapott teljes erőből. A copfon engedett és a hajam a vállamra hullott. Lépteket hallottam. Valaki megfogta a vállam. Diego volt az. Megfogta a vállam és felemelt. Távolabb vitt a démontól lerakott egy kuka mögé (kísértenek a kukák) és visszament segíteni. Egy kicsivel később Sabrina is érkezett anya karjaiban.
-Tessa, jól vagy?-kérdezte aggódva anya. Finoman lerakta a lányt és rajzolt rá egy iratzét.
-Persze, csak egy két méteres izé nekivágott a falnak. De amúgy semmi bajom. És ő hogy van?-bólintottam a lány felé. Anya fel sem nézett az iratzé rajzolása közben.
-A karja csúnyán megégett. De egy kis pihentetés után, olyan lesz, mint újkorában. Ha befejeztem te is kapsz egyet-nyugtázta anya az állapotom. Feleltem volna, hogy nem kell, de baromság lett volna. Fájt mindenem. Kiáltásokat hallottam. És egy puffanást követte. "Csak a kukák legyenek"-könyörögtem magamban. Félig a kukát voltak, mint utólag megtudtam Sarah repült a szemetesek közé. Pech, ma kísérteni fognak végig. Anya végzett Sabrina rúnájával és felém fordult.
-Hova kéred?-kérdezte gyengéden.
-Ahol minél hatásosabb-azzal a mellkasomra kezdte el rajzolni a gyógyítórúnát. Ahogy az irón helye finoman hozzáért a bőrömhöz először égetett, aztán finom melegséggel árasztott el. Kezdtem érezni a rúna hatását, ahogy anya egyre a végére ért. A fájdalom kezdett csillapodni. Sarah pillantottam meg a kuka mellett. A haja kóc volt és a nadrágja néhol elszakadt. Az arca helyenként megvágva és sáros is volt.
-A másik démont is te ölted meg?-kérdeztem mosolyogva.
-Szerencsémre megint nem figyelt. Szerencse napom van!-túrt bele a hajába. A keze szerintem bele is ragadt.
-Elloptad a démonom és a másikat is te ölted meg-tetetett felháborodással a hangomban szóltam oda Sarahnak.
-Ez van, majd máskor nem csinálsz mutatványokat a levegőben és lesz esélyed. MEGVAN!-örült magának, amikor ki tudta szedni a kezét a hajából. Erre elnevettem magam. Diegot láttam felém jönni. Vettem egy mély levegőt, de meg is bántam. Ez még fájt.
-Hogy vagy?-guggolt le mellém.
-Hát, már egész jól. Köszi, hogy elhoztál-bámultam a nadrágomat.
-Milyen barát lennék, ha csak úgy ott hagytalak volna?-kérdezte felnevetve. Azt hiszem ezek után mindenki megkönnyebbült.
Mindenki visszért az Intézetbe. Én vettem egy nagy forró fürdőt és hajat is mostam. Vizes hajjal és pizsamában a konyhába baktattam. Anya és az egyik ideiglenesen ittlévő Árnyvadász beszélgettek gondterhelten.
-A Klávénak megint új törvénye van?-kérdezte idegesen anya.
-Mikor nem, Norine?-felelt rá kérdéssel a másik Árnyvadász. Anya még a harci öltözetét viselte, haját viszont kiengedte. Még a fegyvereket se rakta le. A másik Árnyvadász egy magas, ősz hajú férfi volt.
-Végül is-emelte fel a bögrét, amiből valami gőzölgött. Fáradtnak és megtörtnek tűnt. Mintha nem bírna már több terhet.
-És? Mit fogsz ezzel csinálni?-tette fel félénken a kérdést a pasi.
-Mármint mivel? A Klávéval, a félvérekkel vagy a kávémmal?-kérdezte ingerülten anya.
-A félvérekkel-nevetett fel a férfi.
-Ismerek párat, olyan családokat. Az isten szerelmére, hisz a Herondalek sem tiszta vér Árnyvadászok. És ott van Lucian Graymark gyerekei is...-elcsuklott a hangja.-Ha egyetlen Herondale is újra féldémon lenne Tessa és Will óta...-elkezdett sírni.
-Az nem történhet meg Norine. Az rég volt. És addigra biztos lehetetlen, hogy valakiben Theresa Gray vére újra domináljon-próbálta nyugtatni a férfi anyát.
-Oh, Colby! Bárcsak igazad lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése